Hashajtók alkalmazása gyermekeknél: egy új vizsgálat igazolja a biszakodil hatásosságát és tolerálhatóságát hosszan tartó alkalmazás esetén

A felnőttek mellett a gyermekek is gyakran szenvednek krónikus székrekedésben. Gyermekeknél azonban eddig csak kevés adat állt rendelkezésre a biszakodil hosszan tartó, rendszeres alkalmazásával kapcsolatban. A New-Haven-i (USA) gyermekklinika egy új vizsgálata most ezt a hiányt pótolja és bocsát rendelkezésünkre aktuális adatokat a hosszan tartó kezelés hatásosságára és tolerálhatóságára vonatkozóan.  

A vizsgálat eredménye: a biszakodil a gyermekeknél való hosszan tartó alkalmazás esetén is hatásos, biztonságos és jól tolerálható. Ezzel sikerült megcáfolni a függőség kialakulásával kapcsolatos aggodalmakat.

Gyermekeknél gyakran fordul elő székrekedés. Krónikus panaszok esetén többnyire funkcionális székrekedésről van szó. Ez alatt – anatómiai okok vagy alapbetegség nélküli – rendszertelen és kemény székletet értünk, amelynek ürítése gyakran fájdalommal is jár.

A standard kezelés részét képezi a rostban gazdag táplálkozás, ozmotikusan ható hashajtók és beöntések, valamint – amennyiben az egyéb módszerek hatástalannak bizonyultak – olyan stimuláló hashajtók, mint a biszakodil kiegészítő alkalmazása. Habár az érintettek nagy része reagál erre a terápiás koncepcióra, a betegek egy alcsoportja (az ún. refrakter esetek) számára ez az eljárás csak kevéssé vagy egyáltalán nem jár előnyökkel. Kiváltképpen ezekben az esetekben segíthet a biszakodil fokozottabb alkalmazása.

A biszakodil – különösen gyermekeknél történő – hosszú távú és rendszeres alkalmazására vonatkozó adatok bővítése céljából indították a biszakodil gyermekbetegeknél való hatásosságával és tolerálhatóságával foglalkozó vizsgálatot [1].

Retrospektív vizsgálat gyermekeknél és serdülőknél

A retrospektív vizsgálatba azokat a refrakter funkcionális székrekedésben szenvedő gyermekeket választották be, akiket a 2007 és 2014 közötti időszakban utaltak be a gyermekklinikára (New Haven, USA) krónikus székrekedésük kivizsgálása és kezelése céljából.

A gyermekeknek az ozmotikusan ható hashajtókkal való bázisterápia mellett hetente kétszer vagy ennél kevesebbszer volt székletük. Kiegészítésképpen legalább négy héten keresztül kezelték őket biszakodillal. A vizsgálat során a következő adatokat gyűjtötték: demográfiai adatok (pl. életkor és nem), a biszakodil adagja, a kezelés időtartama, a széklet heti gyakorisága a biszakodillal való kezelés előtt és után, mellékhatások és az utánkövetés időtartama.

Összesen 164 beteget választottak be a vizsgálatba. A betegek medián életkora 9,5 év (0,9–21 év) volt, a gyermekek 52% a lány volt. A biszakodil medián adagja 5 mg (1–20 mg), a kezelés medián időtartama 14 hónap (1–77 hónap) volt, és a betegek 90% a kevesebb mint 36 hónapig szedte a gyógyszert.

A heti székletürítések száma megduplázódott

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a biszakodil rendszeres alkalmazásával (az ozmotikusan ható hashajtókkal folytatott kezelés kiegészítéseként) a székletürítések medián gyakorisága jelentősen – heti kétszeri alkalomról négy alkalomra – emelkedett (p < 0,001).

Ezen kívül a betegek 57% ánál (164 ből 94 nél) emelkedett a székletürítési gyakoriság heti 3 vagy ennél több alkalomra.

Nem alakul ki függőség a biszakodillal való hosszú távú kezelés során

A szerzők továbbá arra a kérdésre is keresték a választ, hogy mennyiben lehetséges fokozatosan elhagyni a betegeknél a biszakodil alkalmazását a heti 3 vagy ennél több székletürítési alkalom fenntartása mellett. Ehhez 71 gyermek vonatkozó adatait elemezték.

A betegek 55% ánál olyan jól tudták kontrollálni a tüneteket, hogy a biszakodil sikeres elhagyása (az alkalmazás gyakoriságának és/vagy az adagolás fokozatos csökkentésén keresztül) lehetséges volt. A betegek 45% a továbbra is rászorult a biszakodil alkalmazására.  

A szerzők megfigyelése szerint a kezelés időtartama, a biszakodil adagja, illetve a betegek életkora és neme sem befolyásolta, hogy a kezelés elhagyása lehetséges volt-e vagy sem. A biszakodilt sok betegnél el lehetett hagyni – a kezelés időtartamától és az adagolástól függetlenül.

Mellékhatásokat csak a betegek 8% ánál (164 ből 13 nál) figyeltek meg. Ezek közé elsősorban átmeneti hasi fájdalmak és hasmenés tartoztak. A legtöbb esetben ezek a mellékhatások az adag módosítása után megszűntek. Csupán 5 betegnél vezetett ez a kezelés befejezéséhez.

Biszakodil: hatásos és jól tolerálható hosszan tartó kezelés esetén

A retrospektív vizsgálat megmutatta, hogy a biszakodil alkalmazásával a heti székletürítési gyakoriság a refrakter krónikus székrekedésben szenvedő gyermekeknél megduplázható.  

A hatóanyag tolerálhatósága a 14 hónapos medián kezelési időtartamon keresztül általában jó volt; csupán a gyermekek 8% ánál jelentkeztek mellékhatások, amelyek a dózis módosítását követően rendszerint megszűntek. A szerzők megcáfolták a biszakodillal szembeni függőség kialakulására vonatkozó aggodalmakat – a hosszan tartó kezelés nem volt összefüggésbe hozható sem függőség kialakulásával, sem egyéb komplikációval.  

Ez a vizsgálat összességében igazolja a biszakodil hatásosságát és tolerálhatóságát gyermekek esetében, különös tekintettel a hosszan tartó alkalmazásra.

_{Érdekütközés: M. Eberlin a Sanofi alkalmazottja.}

_{Publikációk: Az alábbiak által anyagilag támogatott orvosi írás és publikáció.}