Egy randomizált vizsgálat elsőként hasonlította össze az önmagában alkalmazott magnéziumpótlás hatásait a magnézium és B6-vitamin együttes adásának hatásaival [1]. Míg mérsékelt stressz esetén nem volt szignifikáns különbség a két vizsgálati kar között, addig a hypomagnesaemiában szenvedő, súlyos vagy nagyon súlyos stresszel küzdő betegek számára kedvező volt a magnézium és a B6-vitamin kombinációja.
A mindennapos stressz a modern életünk része és lényegesen befolyásolja a hangulatunkat, jóllétünket, a viselkedésünket és az egészségünket. A mindennapos stresszfaktorok növelik a fizikai vagy mentális egészségügyi problémák előfordulásának lehetőségét. A jelen vizsgálat a magnézium B6-vitaminnal való együttes adásának hatásait vizsgálta az önmagában alkalmazott magnéziumpótlás hatásaival összehasonlítva alacsony magnéziumszinttel rendelkező, stresszel küzdő felnőtteknél.
A kálium után a magnézium a második leggyakoribb intracelluláris kation. A stresszhatás alatt felszabaduló hormonok a magnézium kiáramlását okozzák az intracelluláris térből az extracelluláris térbe, ez a vizeletben a magnézium fokozott exkréciójához és ennek következtében a szérum-magnézium csökkenéséhez vezet. Az alacsony szérum-magnézium-szint – a stresszre adott válaszként – olyan stressz-asszociált hormonok emelkedését okozza, mint például a katekolaminok, adrenokortikotróp hormonok és a kortizol, és megakadályozza ezek bejutását az agyba. Ennek eredményeként a stresszel szembeni ellenállás csökkenését és további magnéziumveszteséget okozó ördögi kör alakul ki.
A B6-vitaminnak modulatorikus hatása van azokra a neurotranszmitterekre, amelyek a depressziót és a szorongást befolyásolják; csökkentheti a vérnyomást és perifériás hatással rendelkezhet a kortikoszteroid felszabadulás fiziológiás hatásainak csökkentése érdekében. Ennek egy lehetséges oka az, hogy a B6-vitamin elősegíti a magnézium sejtekbe való felvételét, ez az exkrécióját gátolja és a hatásosságát is növeli.
Állatokon végzett tanulmányok igazolták, hogy a magnézium és a B6-vitamin 10:1 arányú specifikus kombinációja gyorsabban enyhíti a magnéziumhiány tüneteit, mint a magnézium önmagában [2]. A jelen tanulmány azt vizsgálta, hogy a stresszel küzdő egészséges felnőttek hasonlóan reagálnak-e. A stresszszinteket a validált Depresszió, Szorongás, Stressz Kérdőív-42 (DASS-42) önértékelési eszköz stressz alskálájának használatával mérték [3]. A DASS kérdőívek a stressz szomatikus tünetekkel társuló vagy anélküli pszichés formáinak kimutatására alkalmasak. A hosszú változat (DASS-42) a három alskála (depresszió, szorongás, stressz) mindegyikéhez 14 kérdést rendel, amelyeket egy négypontos skálán a “0-tól: Egyáltalán nem volt rám jellemző” a 3-ig: “Nagyon jellemző volt rám vagy legtöbbször jellemző volt rám” terjedően értékelnek.
Ebben a 4. fázisú klinikai vizsgálatban a 18-nál magasabb stressz alskála-pontszámmal, amely legalább mérsékelt stressznek felel meg, és 0.45-0.85 mmol/l közötti szérum-magnézium koncentrációval rendelkező egészséges felnőtteket vizsgáltak. 264 beteget véletlenszerűen rendelték hozzá valamelyik vizsgálati kar egyikéhez és vagy egy magnézium-B6-vitamin kombinációt (300 mg magnéziumból és 30 mg piridoxinból álló napi dózist) vagy csak magnéziumot (300 mg magnéziumból álló napi dózist) kaptak. A résztvevők hat darab bevont tablettát kaptak naponta, amelyekből kettőt kellett a három főétkezés alkalmával beszedniük.
A vizsgálati alanyok eloszlása a DASS-42 stressz alskála szinteken mindegyik vizsgálati karban hasonló volt: mindegyik csoportban az alanyok kb. 60%-át sorolták a súlyos vagy nagyon súlyos stresszel küzdők közé. Mindkét vizsgálati karban 130 beteg vett részt végig a vizsgálatban, és őket vették be a kiértékelésbe. A vizsgálat végpontjai a DASS-42 stressz alskála pontszámainak változása volt a kezelés kezdetétől a 4. hétig és azután az elsődleges végpontig a 8. héten, valamint a nemkívánatos gyógyszerhatások (az ún. ADR-k) incidenciája.
A módosított “intent-to-treat” analízisben (N = 264 vizsgálati alany) mindkét vizsgálati kar jelentős csökkenést mutatott a DASS-42 stressz alskála pontszámainak tekintetében a kezelés kezdetétől a 8. hétig (a magnézium-B6-vitamin kombinációval kezelt csoport 44.9%-os, míg a csak magnéziummal kezelt csoport 42.4%-os csökkenést mutatott). Statisztikailag a két kezelési kar közötti különbség nem volt szignifikáns (p > 0.05). Amikor azonban a súlyos vagy nagyon súlyos stresszel küzdő, 162 felnőttből álló alcsoportot elemezték (DASS-42 stressz alskála pontszám > 25), akkor 24%-kal nagyobb és ezáltal szignifikáns javulás mutatkozott a 8. héten a magnézium-B6-vitamin vizsgálati karban a csak magnéziummal kezeltekhez képest (p = 0.0203).
A nemkívánatos gyógyszerhatásokra vonatkozóan a magnézium-B6-vitamin kombinációjával kezelt vizsgálati alanyok 12.1%-a és a csak magnéziummal kezelt vizsgálati alanyok 17.4%-a számolt be olyan mellékhatásokról, amelyek lehetségesen összefüggésben álltak a kezeléssel. A leggyakoribb mellékhatás a hasmenés volt, amelyről a magnézium-B6-vitamin kombinációját szedő vizsgálati alanyok 4.5%-a és a csak magnéziumot szedő vizsgálati alanyok 7.6%-a számolt be. A csak magnéziummal kezelt karban egy vizsgálati alanynál gastroenteritis lépett fel. A mellékhatásokból minden vizsgálati alany felgyógyult.
Összefoglalás: Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az orális magnéziumpótlás enyhíti a stresszt hypomagnesaemiában szenvedő egészséges felnőtteknél. Normális stressz-szint esetén a B6-vitamin hozzáadása a magnéziumhoz nem volt fölényben az önmagában alkalmazott magnéziumpótlással szemben. A súlyos vagy nagyon súlyos stresszel küzdő betegek esetében a vizsgálat a magnézium és B6-vitamin kombinációja tekintetében klinikai előnyt mutatott. A megfigyelt stresszredukció előnyei, amennyiben tartósan fenntarthatók, jelentős pozitív hatással lehetnek az érintettek testi és lelki egészségére.
Érdekütközés: M. Eberlin a Sanofi alkalmazottja.
Publikációk: Az alábbiak által anyagilag támogatott orvosi írás és publikáció Sanofi Aventis Deutschland GmbH.